A rendszer ellenzéke

A 21.századi szocializmusért

Igen, és diktatúra volt! Tízmillió állampolgár diktált kétszázezer csirkefogónak-Fogarasi Zsuzsanna beszéde

 zsuzsiKedves Elvtársak!

Kedves Emlékezők!
Kádár János tisztelői sokan vannak. Erről tanúskodnak a folyamatosan idehelyezett virágok, mécsesek, gyertyák. Szinte az év minden napján idelátogatnak egyszerű emberek:munkások, nyugdíjasok, diákok, akiket nem ismerünk, még nem ismerünk, és elhelyezik a tisztelet, szeretet és megemlékezés virágait. Ők a jelen ismeretlen katonái, a rendszerváltás vesztesei.
A Kádár-rendszerben jólét volt, szeretet és  szolidaritás az emberek között. Baráti társaságok, munkahelyi közösségek hálózták be az országot. Igen, és diktatúra volt! Tízmillió állampolgár diktált
kétszázezer csirkefogónak. Ma húszezer csirkefogó diktál kilencmillió szerencsétlennek, ha egyáltalán vagyunk még annyian.
Huszonöt éve uraink ezt a fajta diktatúrát polgári demokráciának nevezik.
Ők, akik az MSZMP legfelső soraiban, a gazdasági élet kulcspozícióiban, a vezérigazgatói székekben, a fegyveres testületekben bomlasztották a pártot  és vitték a tőkés útra Magyarországot. Átjátszották a hatalmat maguknak és sok színben, sok pártban élnek a nép verítékén. Viselik a vöröset is, de nem a mi zászlónkat. Ezt a kicsit, megtépettet,kézből kicsavart, megtaposott lobogót.
Emlékezni jöttünk, és nem nosztalgiázni!
Kádár János életében emberként és politikusként is, mindig a legjobb megoldást kereste, a járható utat. Hibázott is néha, de útját a népe és osztálya iránti hűség fényezte be.
Vallásos tisztelői azt mondják, hogy szent ember volt. Kádár annál sokkal több volt, kimagaslott mindenki közül.
Vegyünk példát róla és cselekedjünk, keressük a legjobb megoldást a munkásmozgalom és az ország érdekében.
Kádár neve ma nem nosztalgia, hanem jelszó! S maradjon is az a 21. század szocializmusát építő nemzedékek számára. A Kádár-rendszerre való emlékezés egy ajtó, amin keresztül kell menni annak, aki országépítő kíván lenni. Tanulunk Tőle, mert minden cselekedete lecke számunkra, s kell az ő tekintetének biztató ragyogása.
Hozzá méltóvá válni nem nosztalgiából kell, hanem harccal, amit a jövő szocializmusáért vívunk.
Állíthatunk neki szobrot, de az nem elégtétel. Magatartásunkban, politikai cselekedeteinkben kell revansot venni.
A realista történelemszemlélet, múltszemlélet állandósult formáinak tükrében nézzünk szembe önmagunkkal és lépjünk előre.
Kádár Elvtárs leginkább annak örülne, ha felépítenénk egy olyan Magyarországot, ahol nem éheznek a gyerekek, és senki cipőjébe nem folyik bele a víz.

A magyar nép Magyarországa legyen, és nem Orbáné, nem Gyurcsányé!

 

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg az ismerőseiddel!

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to Twitter

csatlakozznf1

Facebook Twitter RSS Feed 

Íratkozzon fel hírlevelünkre!

Lájkoljon minket a facebookon!

Megmozdulások

frontoldallogo
szolidaritasialap


 

redmail