A rendszer ellenzéke

A 21.századi szocializmusért

Petőfi végső harca

segesvr"Mellettem hatalmas gépkocsik húznak el,
 porfelhőjüktől még az ég se látszik,
 előttem Szent Petőfi Sándor gyalogol
 a körtefától a kukoricásig..." -írja Kányádi Sándor Zarándokút című versében a jelent a múltba ágyazva, melyben a józan valóságba költözik a zseniális költő alakja.

165 esztendő telt el a SEGESVÁRI CSATA óta. Petőfi halálával , eltűnésével, elmenekülésével kapcsolatban sok vélemény, feltételezés látott napvilágot. Számunkra ma nem a mítoszteremtés a legfontosabb, s nem is a siránkozás. A vesztes csaták, a pusztulás évfordulói nem adnak okot ünneplésre, de gondolkodásra és elmélyülésre igen. Minden vereség óriási tanulság az utókor számára.
Elég volt abból, hogy mi magyarok a vereség zászlajának tépett darabjain könnyezzünk. Jövőt kell építeni, a 21. századi szocializmust, s ehhez pedig bizakodásra és elhivatottságra van szükség. Nem az a lényeg, hogy Petőfi a segesvári véres csatában megtiporva belehalt szörnyű sebeibe, vagy elmenekült és tovább élt, hanem költészete, szándéka és a szabadságharc tanulságai. 165 esztendő után ez a lényeg. A tűz ég, s gondoskodnunk kell arról, hogy lángja az égig csapjon, mint egy óriás vörös lobogó!
"Fölszárnyal a szó, eszme lenn marad:
Szó eszme nélkül mennybe sose hat." William Shakespeare sorai oszlassák fel azt a vakságot, amit  165 év alatt ránksózott a Petőfire pakolt rengeteg kacatos moralizálás.
 A dagályos Petőfi-kultusz, a  halál pontos okának túlértékelése helyett keressük a lényeget: költészetében egyértelműen megfogható forradalmiságát és a társadalmi haladás melletti határozott kiállását. Ez a küldetéstudat vezette őt Segesvárig!
Bem július 1-jén  érkezett mintegy 6000 főnyi seregével és 12 ágyúval. Itt találkozott Alekszandr Nyikolajevics Lüders sokkal nagyobb, 12 000 főnyi seregével és 30 ágyújával. Az ellenség túlereje vitathatatlan volt, ahogyan a szabadságharcosok  végtelen hősiessége és egy jobb világ megteremtésének szándéka is.
Petőfi sorai a szívünkből szólnak! 

"Ha meg nem érem e nagy ünnepet,
Barátim, emlékezzetek meg rólam...
Republikánus vagyok s az leszek
A föld alatt is ott a koporsóban!

Jertek ki hozzám, s ott kiáltsatok
Siromnál éljent a respublikára,
Meghallom én azt, s akkor béke száll
Ez üldözött, e fájó szív porára."

„Azonnal, mihelyt a felkelősereg maradványai a bekövetkezett lovassági roham után a július 31-én Segesvár mellett vívott ütközetben Héjjasfalva felé menekültek, kozákrajok keltek át Fejéregyházán és fölötte a Küküllőn is, ily módon elvágták nagyon sok menekülőnek az útját; ezeket mindjárt le is kaszabolták.” - írja egy titkos feljegyzés, osztrák levéltári adat. Ebből az következik, hogy  Petőfi Sándor, ha menekült volna, akkor is életét veszti. 

A zseniális költő és forradalmár rövid élete, tragikus halála, heroizmusa méltó megismételhetetlen életművéhez, ami a nemes eszmét hordozza.

Végső harcát nem vívhatta meg ebben az utolsó csatában. Eszméi porba hullottak, s forró parázsként égetik a talpunk. Petőfi népe nem felejt! 

Éljen a Respublika! Éljen a magyar szabadság! Éljen a szent Világszabadság!

F.Zs.

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg az ismerőseiddel!

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to Twitter

csatlakozznf1

Facebook Twitter RSS Feed 

Lájkoljon minket a facebookon!

Megmozdulások

frontoldallogo
szolidaritasialap


 

redmail