A rendszer ellenzéke

A 21.századi szocializmusért

A Bükk ejtőernyősei

bukkejtoMagyar! Fordítsd meg fegyvered, csatázz

Nyilas-horgaskereszt bandái ellen,

Verd el magad mellől pribékeid!

Fogd meg kezeddel, fogd a nap korongját,

Ne engedd hogy leáldozzon neked!

A történet sikoltja még tanácsát,

Egy percre áll a lüktető idő,

A mentő szót még megfogadhatod,

S a németet és szolgáit kiverve,

Sorsod még üstökön ragadhatod!

 (Gábor Andor : A Magyarokhoz)


 1944-et írunk, a dércsípett bükkfalombokat ezüstbe füröszti a ki-ki bukkanó holdsugár. Éjfélre jár az idő, az őszi szél zúgásába kelet felől közeledő morajlás keveredik. A hang búgva erősödik föl, a fák tetején fekete árnyék siklik el,a völgy fölött egy repülőgép suhan végig….. Oldalában kis pontok jelennek meg, egymás után elválva a géptől, zuhannak, távolodnak, néhány pillanat múlva fehér gomba nyílik ki fölöttük, a gomba hosszú zsinóros szárat ereszt, az alján parányi alak himbálódzik……

A gép, egyet körözve, mintha búcsút intene, felsuhan a magasba, s mire az ejtőernyősök kifeszített lábujjal, gyakorlott rugalmas térddel földet érnek, már eltűnt az irdatlan messzeségben…….

A vörös csillagos szovjet katonai repülőgép magyarokat hozott haza a Bükk hegységbe. Gyalázatot letörlő, hazánk becsületét visszaszerző, és annak szabadságáért síkra szálló, magyar partizánokat.

A csoport parancsnoka egy bizonyos Szőnyi Márton repülőzászlós volt a Horthy hadseregben, míg 1941-ben le nem lőtték a gépét az orosz csapatok. Itthon halálhírét keltették, megsiratták, de a fiatal repülőtiszt életben maradt, mi több újjászületett. A Szovjetunióban kinyílt a szeme, megértette hogy milyen aljas hatalmi érdekek eszköze volt eddig, hogy amiért harcolt az nem népe szabadságának ügye, hanem sokkal inkább a fasisztoid Horthy rezsim, a III. Birodalmat feltétel nélkül kiszolgáló akkori hatalmi elit önös érdeke. Ezt a tényt fölismerve Szőnyi a fogolytáborban partizánszolgálatra jelentkezett.

Ukrán földön, nyolc hónapnyi kemény partizánküzdelmekben megmutatta, hogy helyén van a szíve.

A mindössze 26 éves Szőnyi Ekkor tisztjeitől azt kérte, hogy otthon harcolhasson tovább, a hazai és az országot megszálló német fasiszták szövetsége ellen mely alatt a magyar nép rabságban szenvedett.

Beosztják Szőnyit egy frissében szervezett magyar partizáncsoporthoz. A Csoport politikai biztosa Ősz Szabó János. 24 éves, koldusszegény Zala megyei parasztcsalád gyermeke. A Horthy korszakbéli Magyarország több mint 3 millió éhhalálra ítélt koldusának egyike. Végső elkeseredésében elhagyva Zalát, a vajdaság irányába indul próbál munkát találni, ám ekkor a csendőrség elfogja. „Takarodj vissza ahonnan jöttél, ne edd el más elől a kenyeret büdös paraszt!” Mindennapos ez az akkori Horthy érában…… Haragja és kilátástalan helyzete a vajdasági partizánok közé vitte. Velük harcolt együtt, és jutott ismét csendőrkézre, majd a hírhedt délvidéki bíróság elé, mely 9 társával együtt halálra ítélte. Őt és 4 társát kivégzés előtt „kegyelemből” a váci fegyházba helyezték, majd katonai büntető halálszázadba kerültek, egyenest az orosz frontra. Ősz Szabó sebesülten Szovjet fogságba esett. Alig hogy fölépült, csak úgy égett a marka hogy fegyvert foghasson hóhérai ellen. Hitet és szívet próbáló partizánkodás után került Szőnyi Márton mellé, a Bükkbe készülő ejtőernyős osztagba.

Legidősebb társuk a 34 éves Csizmadia Gyula pécsi bányász volt. Felesége és három gyermeke várta őt haza.

Szeretteit egyikük sem látta viszont, 1945. április 4.-ét, hazánk fölszabadulását a magyar és német fasiszta elnyomók szövetsége alól, egyikük sem érte meg.

A katonatiszt, a földműves, a bányász, mindhárman azok közé a legnemesebb, hazafiak közé tartoznak, akik történelmünk egyik leggyászosabb korszakában, a nácik és nyilasok gyilkos rémuralma idején, vérükkel pecsételték meg a tiszta szívű és szándékú, bátor magyarok egységét. Azoknak a bátor magyaroknak az egységét, akik a legnehezebb órákban sem hátráltak meg, szembeszálltak hazánk gyilkos megnyomorítóival. Harcaik során ellenségnek és árulóknak, lettek áldozatai. Holttestüket avar temette, hó lepte be, nyomuk veszett a Bükki rengetegben…..

Sírhelyüket nem ismerjük, tetteiket, kiállásukat, és áldozatvállalásukat nem felejtjük.

             Juhász Norbert

                 Népi Front

Nógrád-Heves megyei elnök

 

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg az ismerőseiddel!

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to Twitter

csatlakozznf1

Facebook Twitter RSS Feed 

Lájkoljon minket a facebookon!

Megmozdulások

frontoldallogo
szolidaritasialap


 

redmail