A rendszer ellenzéke

A 21.századi szocializmusért

Fény és sötét

capikill

Ferencz Tibor, a Népi Front szimpatizánsa küldte be hozzánk írását egy nagyon is fontos témában, amelyre úgy véljük, hogy helyesen reagált, így közzé tesszük gondolatait honlapunkon. Köszönjük Ferencz elvtársnak, hogy megosztotta velünk véleményét. Reméljük sok elvtársunkhoz eljutnak igaz szavai és gondolkodásra késztet majd másokat is.

Ahogyan mondani szokták, az élet nemcsak fekete és fehér. Ez  az állítás pedig igaz a politikára, a történelemre is. Február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánították, amit arra használnak fel, hogy hangzatos beszédek és megrendítő írások keretében emlékezzenek meg egy valójában soha nem létező rendszer áldozatairól. Ugyanis aki tisztában van a kommunizmus fogalmával, az tudhatja, hogy ilyen társadalmi forma soha nem valósult meg, így tehát áldozatai sem lehetnek. Mi volt valójában? A szocializmus építése, amely során történek súlyos törvénytelenségek, bűnök. Ez tagadhatatlan! De mondjon valaki egyetlen forradalmat, amelynek nem voltak vétlen áldozatai és nem voltak hataloméhes, agresszív bűnözői, akik meggyalázva és sárba taposva a forradalmat, saját rémtetteik igazolására használták fel az amúgy nagyon is humánus eszmét?

Soroljunk példákat a katolikus inkvizitorok soraiból? Vagy emlegessük egy kicsit a „szabadság földjén” a négerek ellen elkövetett bűnöket? Igen! Ezt fogjuk tenni, válaszul a kapitalista rendszer álszent és képmutató antikommunista  propagandájára. Nem mentegetni akarjuk magunkat, ugyanis senki nem tagadja, hogy a kommunista eszme nevében bűnöket követtek el. De ezek nem az eszme lényegéből fakadó bűnök voltak. A történelem más, korábbi fejezeteiből is levonhat az a konklúzió, hogy még a legemberbarátibb ideológiáknak, és a vallásoknak is megvannak a maguk áldozatai. S ez nem azt jelenti, hogy a bűnök elkövetőit fel kellene menteni a "tárgyilagos" utókornak. Ahogyan a sztálini önkényuralom felelőseiről sem szabad hallgatnunk, ugyan úgy nem szabad hallgatnunk a kapitalista gyarmatosítók rémtetteiről, vagy az egyházak terrorjáról.

 Rendben van, emlékezzenek csak a kommunizmus áldozataira. De ki emlékezik a történelem más, nagy sorsfordulóiban, s napjaink egyéb szürke hétköznapjaiban elkövetett bűnökre? Van például törvénybe foglalt napja az 1989-es rendszerváltás áldozatainak? Nincs. Évente több százan fagynak halálra az utcákon vagy fűtetlen lakásokban, mert a kapitalizmus képtelen volt ezeknek az embereknek esélyt adni, hogy dolgozhassanak és fűtött helyen vészeljék át a telet. És mindez itt történik az orrunk előtt, most, nem pedig 60 évvel ezelőtt. Erre ki fog emlékezni? 

 Vegyünk egy konkrét példát. Az interkontinentális kereskedelem kiépülése, a gyarmati rendszerek kialakulása és emellett számos tényező kölcsönhatása eredményezte a kapitalista világgazdaság kialakulását a XVI.- XVIII. századra. A társadalmi-történelmi fejlődés szükségszerű lépcsőfoka volt. Felváltja a feudális szerkezetet, beindul a gazdasági-kulturális fejlődés. Egyetértés van abban, hogy az emberiség szempontjából előrelépés, haladás volt mindaz, ami akkor történt. De vajon amikor-e korszak tudományos és politikai fejlődését méltatják, ugyan olyan vehemenciával emlékeznek meg a virágzó emberkereskedelem, a gyerekmunka, a borzasztó munkakörülmények, a sortűzzel levert véres sztrájkok áldozatairól, mint amikor a „kommunizmus bűneit” emlegetik?

Nézzünk egy másik esetet!

Mária Terézia megadóztatja a nemességet és a papságot, bevezeti a kettős vámrendszert. 1767-ben az Urbárium maximálta a jobbágyi szolgáltatásokat. Nem volt jó? Dehogynem! Mint már írtam, a társadalmi fejlődés egy lépcsőfoka volt, azon a végtelenbe vivő úton, amit úgy hívunk, hogy az emberiség fejlődéstörténete. Megkérdőjelezzük ezen uralkodói döntések helyességét annak tudatában, hogy ugyan ez a Mária Terézia idején a mádéfalvi veszedelemkor a hatalom több száz ártatlan székely családot gyilkoltak le bestiális módon?

Ezt a logikát követve tessék csak a „kommunizmus bűneit” a „tárgyilagos” utókornak szemlélni, és mérlegelni, hogy az eszménk nevében elkövetett bűnök negligálják-e a szintén az eszménk nevében megteremtett szociális vívmányokat és mind azt a jót, amit annak a rendszernek köszönhetünk                                                                                                                                                               Ferencz Tibor

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg az ismerőseiddel!

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to Twitter

csatlakozznf1

Facebook Twitter RSS Feed 

Lájkoljon minket a facebookon!

Megmozdulások

frontoldallogo
szolidaritasialap


 

redmail